Az Égerláp Balassagyarmat és Ipolyszög között, a 22. számú út és a Drégelypalánk-Balassagyarmat vasútvonal által közrefogott 106 ha-os terület. A valamikori Ipoly-menti lápok egyik utolsó maradványa. 1974-ben az itt élők ellenállása mentette meg a lecsapolástól, majd egy évvel később helyi védettséget kapott. 1997 óta a Duna-Ipoly Nemzeti Park része.

Növényvilága sajátosan változatos: a keleti oldalon égeres láperdő fogja karéjba a középső rész nádasait, az út felé, a nyugati oldalon nagy területen zsombékos sásos terül el, füzekkel tarkázva.

Állatvilága legalább ennyire változatos. Kezdetben a madarászok érdeklődését vonta magára. A 70-es években is főként Ők harcoltak a Lápért, majd kb. 20 évig tartottak itt téli-nyári madarásztáborokat. Itt található a környék legnagyobb szürke gém telepe, de jelentős számú vadkacsa is él, élt itt; a 20 évvel ezelőtti beszámolók szerint legalábbis elsötétítették az eget. Jelentős még a bakcsó-, a szárcsa-, a vízityúk-, a nádirigó-, a nádiposzáta-állomány és a tücsökmadarak száma. 2004-ben feltűnt a fekete gólya is.

Az emlősök közül a leginkább jellemző a pézsmapocok, de nagy számban menedéket találnak itt a vaddisznók, őzek, szarvasok is. A kisebb ragadozókat a határterületen élő rókák, borz, illetve a menyétfélék képviselik. A halak közül az egyetlen, de nem lebecsülendő jelentőségű a réti csík. Ez a kb. arasznyi, nyurga halacska kizárólag a láp vizében érzi jól magát. Jól tűri a szélsőséges életviszonyokat. Ha lecsökken a víz oxigéntartalma, képes a belén keresztül, a külső levegőből lélegezni. Ha kiszárad a tócsa, amiben élt, a szárazon kúszva keres magának újabb vizet vagy mélyen az iszapba vermeli magát. Mielőtt védetté nyilvánították volna, a réti csíkot nagy mennyiségben fogták az ipolyszögiek. (Oktatóközpontunkban bemutatunk eredeti ipolyszögi csíkfogó varsákat is.) A hüllők közül megtalálható itt a mocsári teknős, illetve a környék homokos, napsütötte rétjein számos gyík is megfelelő élő és tojásrakó helyet talált. Tavasszal, a vízzel borított láp ideális szaporodási feltételeket kínál a békák, gőték részére is.

A sors iróniája, hogy pont a védetté nyilvánítás után hanyatlásnak indult a Láp élővilága. A 70-es évek közepén elvégzett folyószabályozás következtében az Ipoly medre kb. 2 méterrel lesüllyedt, ez pedig azzal járt, hogy lejjebb szállt a folyó-menti területek talajvize is. A problémát súlyosbította a 80-as évek elejének aszályos időjárása. A ’90-es évek elejére a Láp utolsó nyílt vízfelületei is eltűntek. A ’90-es évek közepén, a csapadékosabb időjárás, az Ipoly nagyobb mérvű kiöntései és nem utolsósorban az Ipoly Unió által építtetett víz-visszatartó zsilipek révén újra víz alá került a Láp nagy része, majd a 2003. nyári aszály hatására ismételten kiszáradt.